szolnokibicosok

Öt nap története  masters kerékpáros  Világbajnokságon.   A történet keddi nappal kezdődik a kiutazás napja, reggel négyórakkor indultunk Mátrafüredről Sztruhár Józsival,   hétórás út utánn megérkeztünk St.johann Tirolba. Beköl- töztünk a szállásra,és már is mentünk megkeresni a ver- senyirodát ,hoggy nevezzünk a másnapi időfutamra.Öt    perc járásra volt az egész rendezvény, minden kizász-   lózva a hangulatos utcákon százával ismerkedtek a vá-  rossal a pályával a kerekesek.

Megkaptam az indulási időmet  416.ként 12óra 27percre.

A rajtszám átvétele utánn megnéztük az országúti  pályát. Gondoltuk megyünk egy kőrt megnézzük a nehézségét , minőségét .Csapatokba verődve huszassával  edzettek, mi is többen össze áltunk és mentünk egy laza negyve- net,és átrágtuk a nehézségeket

A rekkenő hőségben tele volt a legmeredekebb emelke- dő.Akőr befejeztével hazamentünk pihenni , készültünk    a másnapi időfutamra.                                                             Reggelizés utánn gondoltuk kimegyük az idöfutam rajt - jához ami tizennégy kilométerre volt a szállástól. Átvit-   ték a másik településre a rajtot, hogy síkon rendezzék a versenyt. Akkor készülődtek az első rajtolók , aszólítás  előtt mindenkinek kerékpár kontrolon kellett átesni,mert  megkellett felelni az UCI előírásnak. Szó szerinttömegé -utasították el a kerékpárokat a rajttól, két centiméter el-térést nem engedélyeztek a bírók , mi is odaálltunk már reggel ,hogy túl legyünk az izgalmakon,nálunk nem találtak semmi ki vetni valót.                                                 Következett a rajt előtti ceremónia a rajt listából kitűnt,  hogy 740 nevező van.

Józsi két percel előttem indult,   rajtoltam enyhe pofaszél 1-2%-ot emelkedik, 43 km/h átlaggal kezdtem éreztem     jól forog, gondoltam tartom és hazafelé lejt, kicsi hátszél . Józsit már elég közel láttam és akkor a RSA-ai versenyző már " hátbavágott "pedig 2percre indul mögöttem, nagytényér kónusszal.

Este tették ki a verseny központba az eredményeket és  gyorsan rájöttem,hogy itt nagyon mennek.A negyvenes átlagom nagyon kevés, hát ennyit tudok.                             Gondoltam majd a mezőnyön / utólag megnéztem aki az  időfutamon indult senki nem indult a mezőnyön / a rajt  utánn már nagy tolakodás ,hogy mindenki jóhelyen kezd- je meg a hegymenetet. Harmadiknak kezdtem el a húzós  emelkedőt mire a 10-15% emelkedőhöz értünk középen  helyezkedtem a mezőnybe, örültem felrúgtam a hegyet.

ITT MÉG ELŐL

A hegyröl lezugva kifújtam magam a síkra érve kezdőd-  tek a lószolások nagyon frissnek éreztem magam én is  beszálltam az adok kapokba /még jó hogy nem a hegyen  kóstolgatták egymást / és elmenésbe keveredtem de      sanjnos 5km utánn megfogtak bennünket, de már kezdő-  dött az ujabb alacsonyabb de sunyibb hegy, de azon is   átmásztam de már nem annyira simán de a mezőnyön   maradtam, egy falu körforgalom és már megint hegy     rövid de meredek /ezeket szeretem/ fölértem és akkor   jött egy valódi sötétség,szédülés és alig birtam kiaraszol- ni amezőnyből megálltam néhány perc mulva megpró -  báltam ujra elindulni már jobban lettem .Akkor ért utól   a  másik Magyar Menyhért J. pedig már onnan 20km totál  sik volt ismét erőre kaptam leszakadtak rólam de nem volt mit tenni  10perc hátránnyal érkeztem.  A célba érkezve várt a nagy lányom aki  Münchenből utolsó hónapos terhesen jött  át ,hogy megnézze a befutóm mit mondjak

Hát ezt                                                                 vagy ezt